Maganyosan allok egy sötét udvaron Egy régi, ócska lampa csendesen lobog Sorra kidõlt padok közt lépkedek Kevés a hely, ahova léphetek. A sarkon all egy alak, ram vigyorog, Szólni nincs kedvem, hat tovabbindulok, A régi téren talan var még valaki, Vele jó lesz egy cigit megosztani. Ref.: Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom A varost, ahol élek. Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott, Igen, holnap, holnap indulok. Talan csak megszokasból indultam tovabb, Mereven bamultam a hazak ablakat, A palyaudvar, ó, egy megszokott allomas Az egész egy furcsa latomas Aztan csend, és ujra csend, A sarga Hold almosan figyel. Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jartam itt, Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vartam itt. Igen, elhagyom a varost, elhagyom, ha nem fogad magaba, Errõl szólt a dal: EDDA BLUES!